Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Húsvét utáni 2. hét

VEZETETTEK

János evangéliuma 10,11a.27-28a

„Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.“

Jézus Krisztusban az isteni gondviselés egy teljesen új, addig szinte ismeretlen minősége és formája jelent meg a világban. Benne a követelő és számonkérő istenképet felváltotta a szerető, gondoskodó, példát mutató, a vezetettek előtt járó Jézus Krisztus személye. A jó pásztorra önmagát rábízó nyáj talán az egyik legszebb kifejezője ennek a kapcsolatnak.

Mielőtt azonban elmerülnénk a pásztor képének idilljében, érdemes felidéznünk, hogy Jézus ezt a képet az őt húsvét után is követőkre, a keresztény közösségre, az egyházra magára is alkalmazza. Ez pedig azt jelenti, hogy ezt a közösséget Jézus Krisztussal annak az eseménynek az összefüggésében kell értelmeznünk, amelyre ezekben a hetekben emlékezünk. Húsvét, az értünk viselt szenvedés, a meg nem értettség és a halált legyőző feltámadás rámutat arra, hogy a pásztor és a nyáj harmonikus viszonyának nagy ára volt.

Amikor Jézust követve, Isten akaratát keresve éljük földi életünket, akkor igazán biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen nemcsak halljuk a jó pásztor hangját, hanem ő maga segíti is lépteinket életünk útjain.

Wagner Szilárd