Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap

Hálás élet

Zsoltárok 145,15.

„Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.”

Sokan imádkozzák ezt a mondatot étkezés előtt – mintegy megköszönve Istennek, hogy étel került az asztalra. A megelőlegezett bizalom meghozta gyümölcsét, hiszen „idejében“ jutott el hozzánk mindaz, amire szükségünk van. A „nehéz idők“ egyik hozadéka éppen az lehet, hogy tudatosíthatjuk magunkban azt a tényt, hogy ez nem mindenhol és nem mindig van így. Sok a hiány, a szükség, de sok az elégedetlenség, a telhetetlenség is az emberek között.

Amikor a javaink összefüggésében Isten szeretetére irányítjuk a figyelmet, akkor ez nem jelenti azt, hogy jelentéktelennek gondolnánk mindazt az emberi teljesítményt, amely többek között mindennapi szükségleteink kielégítését teszi lehetővé. Inkább arról van szó, hogy a folyamatokban, amelyek e javak létrejöttéhez vezetnek, hajlandóak vagyunk észrevenni Isten jóságát, aki hozzáteszi minden emberi igyekezethez azt a lényeges elemet, ami nélkül semmire sem mennénk.

Az emberek között tehát nem az a különbség, hogy egyesek maguktól is, mások pedig csak Isten támogatásával boldogulnak, hanem az, hogy vannak, akik észreveszik Isten kegyelmét minden eredményük mögött, mások pedig azt gondolják, hogy ezeket csak maguknak köszönhetik. A hálás ember viszont boldog ember is.

Wagner Szilárd