Ha halljátok…

2021. Hatvanad (Sexagesimae) vasárnapjára

„Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!”

(Zsidókhoz írt levél, 3,15)

Hatvan nappal húsvét előtt még a prognózisok és ígéretek sokasága között éljük mindennapjainkat. Ezekből sokat hallhattunk az elmúlt évben. Függetlenül attól, hogy életünk mely területeire vonatkoztak, volt közöttük olyan, amelynek tartalma viszonylag pontosan bekövetkezett, másokban – köztük tudományos igénnyel megfogalmazottakban is – sajnos csalódnunk kellett. Pedig nehéz elképzelni olyan élethelyzetet, amelyben nagyobb igény és szükség lenne a kompetens útmutatásra, mint éppen az, amely már több mint egy éve jelentősen befolyásolja mindennapjainkat…

Éppen ezért óvnunk kell magunkat, nehogy ezek a tapasztalatok süketté tegyenek bennünket a fontos üzenetekre is. A fenti bibliai idézet – amely a böjtelő második vasárnapja hetének vezérigéje, eligazító gondolata is – közvetlen folytatása is erre utal: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.” Az elkeseredés pedig a zsidó nép pusztai vándorlására utal, amikor – legalábbis sokszor – körülményeik miatt kilátástalannak látták helyzetüket és olykor még a fogságba is visszavágytak. Mindez pedig abból következett, hogy elveszítették a kapcsolatot a szabadító Istennel.

Reformátor elődeink újra rámutattak arra, hogy ezt a kapcsolatot nem az ember építi, hanem az az Isten, aki Jézus Krisztusban ismertette meg magát velünk. Amikor tehát egyházként, gyülekezetként az éppen aktuális szabályokhoz igazodva megpróbáljuk megtalálni az igehirdetés minél hatékonyabb módszereit, akkor is csak közvetítői maradunk Isten üzenetének. De tesszük, mert tudjuk, hogy neki van hatalma arra, hogy szokatlan körülmények között is eljuttassa szavát hozzánk.

Ha úgy érezzük, hogy oda kell figyelnünk erre, keresnünk kell a találkozás lehetőségeit, mert azt tapasztaltuk, hogy a számtalan bizonytalanság időszakában ez ad reményt és biztonságot a mindennapokban, akkor legyünk érte hálásak Istennek! Ne csak azért adjunk hálát, hogy a világ, az emberiség és közvetlen környezetünk jóra irányításában bennünket is eszközül használ, hanem legfőképpen azért, mert annak örömeiből, áldásaiból is részt ad nekünk!

Wagner Szilárd, lelkész