Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Karácsony hete

Isten valódi arca

János evangéliuma 1,14a.

„Az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.”

„Hiszem ha látom.“ – szoktuk mondani. Egyébként ennek a mondatnak is bibliai eredete van, hiszen ezt mondja Tamás tanítványtársainak – ha nem is szó szerint –, miután elszalasztotta a feltámadott Jézussal való találkozás lehetőségét. Ők is állították, csakúgy mint az evangélista János, „láttuk“.

Lassan kifelé megyünk az ünnepből és újra a hétköznapok feladatai, örömei és terhei felé fordul a tekintetünk. Érdemes ezért még most feltenni azt a kérdést, hogy mit viszünk magunkkal az ünnepből, annak üzenetéből és élményeiből ezekbe a bizonyos hétköznapokba. Mit tett velünk ez a karácsony? Mit kaptunk ajándékba – nem anyagi értelemben – az idén? Mi adta számunkra az ünnep örömét és hogyan visszük majd tovább?

Az idézett bibliai ige az első karácsony örök ajándékáról beszél: Isten Jézus Krisztusban megjelent a világban, azaz láthatóvá vált. Sok más nézettel ellentétben ezért érdemes kitartani amellett, hogy Isten nem valamiféle megfoghatatlan gondolat, hanem valaki, aki leélte ezt a földi életet és ma is hatni akar minden ember életében.

Sokan vannak, akik ezt felismerték. Közülük az egyik legnagyobb, a dél-afrikai anglikán érsek, Desmond Tutu az idei karácsonyon 90 évesen befejezte földi útját. Egész életével arra mutatott rá, hogy az emberi társadalom bár sokféle ideológiát követhet, és akár a legembertelenebb elnyomó rendszereket is létrehozhatja és működtetheti, de a keresztény hit alapján nem támogatható egyetlen megkülönböztető és elnyomó rendszer sem. Soha nem tagadta, hogy ez a meggyőződése nem idealista, a világot megváltani akaró humanizmusból, hanem abból fakad, hogy ő is látta a földre érkezett Isten dicsőségét, és tudta, hogy mi következik ebből a világ és a maga számára.

Sok hasonló példát lehetne mondani az elmúlt évszázadokból. De talán fontosabb az a kérdés, hogy megtaláljuk-e mi a magunk küldetését, hogy hol és hogyan tehetünk azért, hogy a közvetlen környezetünk és a világ egy kicsit szebb, emberibb és ezáltal istenibb lehessen! Nem teszünk ezzel kevesebbet, mint azt, hogy ma is láthatóvá tesszük Isten szeretetét az emberek között.

Wagner Szilárd