Istennel nehéz időkön át…

Gondolatok az egyházi év üzenetéhez

Hónapok óta nehéz időket élünk, napról-napra tele kihívásokkal, megpróbáltatásokkal. Így van ez az új egyházi évben is, amely advent 1. vasárnapján vette kezdetét. Új sorozatunkban, amelynek címe „Istennel nehéz időkön át… - Gondolatok az egyházi év üzenetéhez“, Wagner Szilárd lelkész hétről-hétre rövid szövegekkel és egy-egy képpel kísér el bennünket adventtől az egyházi év végéig. Örülünk, ha a gondolatok továbbgondolásra késztetnek, elgondolkodtatnak és érzékeltetik velünk Isten jelenlétét az életünkben. Olvasásukhoz sok örömet kívánunk!

 Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap

Példaértékű élet?

Ézsaiás 42,3.

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el”

Különösen azok, akik kételkednek Isten létezésében, szeretnének hozzá racionálisan, bizonyítékok útján közeledni. Még a középkori keresztény teológia is megpróbált Isten létezésére bizonyítékokat találni. Hogy ezek mennyire járultak hozzá a hívek számának növekedéséhez, erősen kétséges…

Az a tény, hogy Istent nem tudjuk tárgyként megfigyelni vagy megvizsgálni, messze nem jelenti azt, hogy ne lennének más utak, amelyeken megismerhetnénk. A megismerhetőség kérdését azonban nem tudományos módszerek segítségével tesszük fel, hanem a tapasztalat szintjén.

Ézsaiás próféta Istennek a világban való jelenlétét úgy mutatja be, hogy a tevékenységével kapcsolatos tapasztalatokról ír. Mindazok, akik nem hajlandók részt venni a világunk, benne az emberek és inspiráló kapcsolataik rombolásában, elpusztításában és tönkretételében, azok a teremtő Isten akrata szerint cselekszenek. Ebből egy olyan élet bontakozik ki, amely nem önmagából meríti erejét, hanem Isten és „gyermekei“ életpéldájából. Erre az összefüggésre hívta fel Jézus is tanítványai figyelmét, amikor ezt mondta: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.“ (János evangéliuma 13,35.)

Wagner Szilárd